Furcsa város ez a Budapest. Ha egy igazán különleges kutya – csak
azért, mert neki két farka nőtt – azt mondja, vezetné a várost, az már fel se tűnik mindenkinek. Nyilván azért nem, mert ha a
várost húsz évig olyan kutya irányította volna, aki legalább a farkait
képes irányítani, már szinte nyert ügyünk lenne!

A magyar választópolgárok apolitikus attitűdje számtalan esetben nyilvánul meg néhány sört követő idióta fiktív pártok alapításában. Legalábbis én már elég sokszor tapasztaltam ezt. Főleg mivel Magyarországon már 10 fő és még pár könnyen teljesíthető dolog elég a pártalapításhoz. Ez az információ a baráti társaságok mókamestereit mindig percekig tartó ötletelésre buzdítja. Az Éden Pártja, a Hazugságok Pártja, a Magyar Királyság Pártja, és hasonló hallatlanul fantáziadús nevek ütik fel a fejüket a kocsmákban, haveri körökben és más helyeken. Nyilván egyikből sem lesz semmi, az üzenet azonban egyértelmű: az esetek többségében minősíthetetlenül viselkedő korrupt politikai elit kifigurázását semmilyen körülmények között nem hagynák ki a választópolgárok. 

Néha sikerül a lehetetlen (az LMP-nek nem is néha) – ezt persze nem kell magyarázni.

Aztán vannak kevésbé látványos ügyek. Ugyan kevésbé izgalmasak, de ettől még oltári buktát jelentenek. Négy megyei lista, huszonegynehány polgármesterjelölt – ezen volna mit filozofálni, okokat elemezni. Vajon a lejtős pálya, a kevés aktivista, a szervezetlenség, az állampolgári érdektelenség vagy az eddigi teljesítmény (vagy annak hiánya?) nyomott többet a latba, amikor ilyen keveset bírtunk összehozni?

Bizonyos körökben nagy vihart kavart, hogy az LMP budakeszi szervezete önkormányzati képviselőjelöltként indította volna Egely Györgyöt egy egyéni körzetben. A lehetőség, hogy a honi fizikustársadalom köreiben általánosan sarlatánnak tartott "feltaláló" valóban képviselővé válhatott volna – tekintve, hogy a kompenzációs listán nem szerepelt a neve – még annál is alacsonyabb volt, mint annak, hogy mondjuk az elméleteit befogadja az Akadémia. Ennek ellenére mégis sokan úgy érezték, hogy a jelölés ténye önmagában értéktelenné teszi az LMP önkormányzatilag is releváns álláspontjait, eredményeit és elég ok arra, hogy mondjuk az ország más pontjain is megtagadják kopogtatócéduláikat a párttól.

Mivel a jelölésnél az adott körzet érdekeiről és nem az energiamegmaradás törvényéről lett volna szó és a helyi választmány is meggyőződött róla, hogy Egely úr a lakóhelyén egy megbecsült és tisztelt állampolgár hírében áll, az LMP vezetése nem látta szükségesnek, hogy felülbírálja a területi szervezet döntését a jelölésről. Egy az LMP szempontjából valóban nem feltétlenül szerencsésre sikeredett Index-interjú azonban meglehetősen felborzolta mind a külső, mind a belső nyilvánosságban a kedélyeket. Ennek láttán Egely György úgy döntött, hogy a felesleges feszültségek további növekedését elkerülendő eláll a jelöltségtől – ezt az LMP illetékes területi választmánya el is fogadta.

Eddig a történet. De mik ebből a tanulságok?

Na ilyenkor érzi az ember, hogy nagyon változtatni kellene ezen az országon valamit. Bár hasonló történeteket hallottunk már máshonnan, azért kicsit más, amikor az ember közelében csap be.

Az történt, hogy megfenyegették az egyik leadóhelyünket a VI. kerületben. Az ismeretlen telefonáló szerint "nem végezhet politikai tevékenyéget", "nem erre kapott engedélyt", és "még megütheti a bokáját".

Az illetőnek üzenjük, hogy a zsaroló és a fenyegető az, aki megütheti a bokáját (Btk. 174. §, három évig terjedő szabadságvesztés). Az LMP joginfo csapata a legfelkészültebb jogászokkal áll mindenki segítségére, aki hasonlót tapasztal. Ezúton kérjük is, hogy aki LMP-sként, vagy akár más pártból ilyennel szembesül, szóljon, mert ennek a sötét maffiapolitikának, ami sok önkormányzatot a velejéig megfertőzött, csak a nyilvánosság és a jog eszközeivel lehet véget vetni.

Illés Zoltán államtitkárként ugyanazt csinálja, ami ellen évtizedekig küzdött. Van-e visszaút a sötét oldalról?

Sok visszás dolog történt a Fidesz-kormány hatalomba lépése óta. A legszembetűnőbb az a „forradalmi” lendület, ahogy a közhivatalokat, a független intézményeket és a kormány felügyelete alatt álló intézményeket megtisztítják az „előző rendszerben” szolgált vezetőktől és beosztottaktól. Mint az látható volt, gyakran nem sikerült minőségi helyettesítést találni, a legfontosabb jellemző egyébként sem a szakértelem, hanem a párthűség volt.

Mégis, még ebben a nagy tisztogatásban is elszomorító az, ami a volt Környezetvédelmi Minsztériumban zajlik Illés Zoltán államtitkár uralma alatt. Az csak egy dolog, hogy állítólag a hivatalban konkrétan a terror hangulata uralkodik. Egy pisszenés, vagy rossz helyre tett kávéscsésze, és máris csattan a verbális korbács. Ez csak azt jelzi, hogy Illés Zoltán mint személy alkalmatlan egy nagyobb hivatal vezetésére. Ami viszont már az egész országra tartozik, az az, hogy mint egy kényúr rugdal ki az alárendelt intézményekből embereket. Indoklás nélkül, persze, erre jogszabály ad neki lehetőséget.

Lázár János nyilván emlékszik arra, hogy amikor iskolába járt, a büntetés-jutalmazás non plus ultrája volt felkerülni az „Akikre büszkék vagyunk”, és a „Szégyenfal” nevű faliújságokra. Azonban Lázár Jánosnak jogi tanulmányai és szép politikusi karrierje közben vajon leesett-e, hogy azóta eltelt sok-sok év, elmúlt egy rendszer, és manapság már sokat számít a személyes adatok védelme?

Biztos elégedetten dörzsölte a tenyerét, amikor a szégyenfallal – nyilván egytől egyig alapos utánajárás és esettanulmányozás után – megszívatta a naplopókat, és biztos e héten is elégedetten köp a tenyerébe, hogy azt a sok nyávogó TASZ-os barmot, meg mindenféle értelmiségit jól leszerelte. Mert az ő isteni keze bizony nemcsak büntetni tud, hanem jutalmazni is!

Már én kérek elnézést, de egy tiszteletkör erejéig visszatérnék a nagy nyilatkozatra és tágabb kontextusára. Történt ugyanis, hogy Orbán Viktor a pártján belül, illetve azon kívül is elmondta, mi volt a fő motívum a NENY kötelező vagy melegen ajánlott kifüggesztése mögött: minden dolgozó vagy ügyfél, aki betér egy középületbe, szembesülhessen azzal, hogy itt már semmi sem fog úgy folyni, ahogy az elmúlt nyolc, húsz vagy ama bizonyos negyven évben folyt.