Ígérgetni mindig jó, ha ezt más farkával verve lehet megtenni, akkor meg pláne előnyös a szitu. Másképp fogalmazva: beindult a 2010-es választási kampány Kóka "P.P." János és a kormány 2011-es adótörvény javaslatával. Ügyes. 2011-re határoztak meg kívánatosan alacsony adókulcsokat, pontosabban megemelték a 2010-ben érvénybe lépő sávhatárokat, méghozzá olyan módon, ami gyakorlatilag az 1 kulcsos adó bevezetését jelenti.

Nyilván lehetne azon elmélkedni, hogy ha az előző választások után saját magukra sem tartották kötelező érvényűnek a szocik az előtte hozott adócsökkentési törvényüket, akkor vajon a szinte biztosan bukó mostani kormány hasonló ötleteivel mit fog kezdeni a hatalomra lépő polgári kormány. A helyzet komolyságát tehát már ez is mutatja.

Emiatt most kicsit elméletibb síkra mozdulnék: a fő kérdés ma este, hogy jó-e nekünk a 2011-re megálmodott, gyakorlatilag egykulcsos jövedelemadó.

Ki a gazdag ma?

Lehetne demagóg módon azonnal lecsapni az egészet azzal, hogy "deezagazdagoknakjó". Le is csapnánk, ha nem lennénk tisztában a minimálbéres mercis vállalkozós rögvalósággal. Ma ugyanis a felső tízezernek látszó csoport teljesen mást jelent az APEH statisztikáiban és mást az autószalonokban, vagy utazási irodákban. Ezzel mi - a szocik egyes frakcióival szemben - tisztában vagyunk, így nem beszélünk inkább hülyeségeket.

Node. A rögvalósággal szemben áll az a szép elmélet, hogy az SZJA a növekvő kulcsok miatt többet vesz ki a gazdagok zsebéből, mint a szegényekéből. Nemcsak abszolút értékben, hanem százalékban is. Ami korrekt. Egy tökéletes társadalomban. Ami felé - remélhetőleg - törekszünk.

Nincs igény az igazságosságra?

No, akkor most mi legyen? A kormány látszólag felismerte, hogy a mi társadalmunk nem ilyen tökéletes. Ez dícséretes. Ahogy a problémát kezeli, az viszont nonszensz. Gyakorlatilag 1 sávos SZJA-t terveznek, ahol nyoma sincs a szolidaritásnak, sem a családok támogatásának. Holott egyszerűsíteni lehetne épp úgy is, hogy mindhárom fő szempont: szolidaritás, adócsökkentés, családtámogatás érvényesüljön.

A marginális kulcsokat (plusz 1 Ft-ot terhelő elvonás) illető csökkentés persze nagyon jó irány, ezt mindenképp hangsúlyozni kell. A középosztálybeli béreket nem szabad 60%-ot meghaladó sarccal terhelni, ahogy ma történik, és ahogy a 2010-es tervekben is szerepel. Hiszen látható, hogy erre mit reagál a gazdaság. Az egykulcsos adó erre a célra megfelelő.

Viszont nem úszhatjuk meg hosszú távon, hogy egy valóban igazságos rendszer szülessen. Nem mehetünk el szó nélkül a családi adókedvezmények szétverése mellett, amellett, hogy a mai, de a tervezett adórendszer is kifejezetten sújtja a gyermekvállalást. Mint ahogy amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a tervezett rendszer szinte teljesen azonos terheket alkalmaz az átlagos körüli és az 1 milliót meghaladó fizetésekre.

Módosító javaslatok

Ahogy már írtam, alapnak tökéletes a 2010/2011-es terv. Mind a szuperbruttósítás elve, mind az egyszerűsítés igénye, mind a terhelés 50% alá tolása nyerő ötlet. Nem nehéz tehát egy olyan módosító csomagot adni, ami a maradék hibákat kezeli, méghozzá úgy, hogy nem igényel többletforrást.

• Egyszerűsítés: ki mondta, hogy muszáj ezerféle címen sarcolni a jövedelmet? Kell egy jövedelemadó, meg egy (lehetőleg fix) egészségbiztosítási díj, a többi meg mehet a kukába. Így könnyedén megtehető lenne, hogy az adórendszer többkulcsos és korrekt legyen, mégis érthető és logikus maradjon. Nem mellesleg így egyetlen pillanat alatt az SZJA-t viselővé válik a minimálbér is anélkül, hogy veszítene értékéből, tehát a szegényebbeket is segíthetik az adókedvezmények, valamint azonnal megszüntethető a mai rendszer bonyolultságáért részben felelős adójóváírás.
   
• SZJA csökkentés: alacsony kulcsok alkalmazása esetén megszüntethető gyakorlatilag az összes adómentes juttatás, kivéve a költség jellegű, célszerűen adómentesen elszámolandó juttatások, mint például az utazási költségtérítés. El kell érni, hogy a minimálbér 30%, az átlagbér 40% alatt adózzon, de emellett a kifejezetten magas béreknél se haladja meg az összes elvonás az 50%-ot.
   
• Családok támogatása: a mai családtámogatási rendszerben gyakorlatilag csak a nagyon szegények gondolják úgy, hogy a gyermekvállálás nem egy komoly anyagi kudarc. Mondjuk ők is csak azért, mert onnét már nincs hová zuhanni anyagilag. Vajon miért ne adhatnánk komoly adókedvezményt a gyermekek után, ezzel egyszerre támogatva a (bejelentett) munkát és csökkentve a gyermeket vállalók anyagi hátrányát? Ezen a kedvezményen kívül gyakorlatilag az összes többi eltörölhető.
   
• Újragondolt nyugdíjrendszer és egészségbiztosítás: az első pontból már látszik, hogy én mit gondolok a mai járulékokról. Nagyjából csak arra jók, hogy a rendszer jó bonyolult legyen. Az egészségbiztosításért százalékos járulékot szedni ráadásul kifejezett pofátlanság: azonos szolgáltatásért azonos fizetség jár(na). A szolidaritást nem itt kell érvényesíteni, hanem a személyi jövedelemadóban, méghozzá pont a 2011-re gyakorlatilag eltörölni kívánt több sávval. A nyugdíj esetében meg le kell számolni azzal az illúzióval, hogy a béreket terhelve ki lehet fizetni a mindenkori nyugdíjasgeneráció alapnyugdíját. Ez már ma sem tartható. A béreket csak és kizárólag az egyéni számlás befizetések terhelhetik, a mindenkinek járó alapnyugdíjat más forrásokból kell fedezni.

Az itt leírtakat egyébként bővebben is megnézheti bárki ezen a linken.

Most akkor mi a konklúzió?

Elsőként az, hogy ez a 2011-es terv csupán egy szemfényvesztés, a választási kampány egyik előrehozott performansza. Ennek tudatában is lehet azonban elmélkedni.

Jelen esetben azon, hogy jó-e az egykulcsos jövedelemadó. Szerintem a mai rendszerhez képest mindenképp. De van neki egy rakás hátránya, amelyek kiküszöbölhetőek lennének egy valóban egyszerűsített, de a sávosságát megőrző SZJA rendszer mellett.

Én legalábbis így gondolom. És ti?