Reziliencia (ökológia): egy (öko)szisztéma azon képessége, hogy elviseljen külső behatást anélkül, hogy összeomlana, vagy minőségileg jelentősen más állapotba kerülne.
A Magyar Államvasutak átalakításához már több kormány nekirugaszkodott, eddig kevés sikerrel. Most épp a trükkök százaiból bevetve egyet (ráfogják az IMF-re, hogy ő követeli a 40 milliárd forint megtakarítását vasúton, holott ez a kormány saját, önkéntes vállalása volt az IMF felé!) mennek neki nagy reformdühvel. Ez ismét felélénkítette a vitákat, hogy akkor most mit is kellene tenni, milyen vasutat akarunk, milyen közösségi közlekedést akarunk.
Én most csak egyetlen elemet emelnék most ki a vitákból, és ez pedig a „a párhuzamosságokat meg kell szüntetni” érv. Azaz ahol busz és vonatközlekedés is van, az pazarlás, az egyiket meg kell szüntetni (általában a lassabb/településközponttól távolabbi vasutat).
Ez az érv két szempontból is hamis. Az egyik könnyen belátható: ez minden szakaszon a verseny kikapcsolását jelentené, az utasnak nem lenne semmi választási lehetősége, ha valami rossz (az autón kívül). Gyenge ellenőrző hatóságok esetén ez a szolgáltatás drágulásához vagy/és színvonalának romlásához vezet.
A másik szempont elvi jellegű. A párhuzamosságok megszüntetése gondolat nagyon mélyen gyökerezik abban a mai gazdasági-közgazdasági gondolkodásban, amiben a „hatékonyság” és az „optimalizálás” a kulcsfogalmak. Ebben a szemléletben egy elképzelt statikus jövőhöz igazítva tervezik meg a rendszereket (jelen esetbe a szolgáltatásokat), nem nagyon foglalkoznak azzal, hogy mi történhet rendkívüli helyzetekben. Ami pedig hiba: ugyanis a rendkívüli helyzetek nem is rendkívüliek: váratlan események mindig történnek, a valóságban nincsen „ceteris paribus” év, se hónap. Egy olyan rendszer, amit úgy építenek fel, hogy a legjobb teljesítményét minden negatív tényező hiányában nyújtja, nagyon sérülékeny, nem „reziliens” (Ezzel szemben egy párhuzamosságokat, „felesleges” duplikációkat tartalmazó rendszer – bár maximális outputja kisebb – sokkal ellenállóbb).
Ezt például a repülőgép tervezők jól tudják: a három-négy párhuzamos biztonsági rendszer nem felesleges, a maximális terhelés négyszeresére tervezett futómű nem pazarlás. Igaz, sokkal gyorsabban és olcsóbban repülhetne egy repülő, ha az ilyeneket kidobálnánk belőle. Már ameddig repülne…
Mai gazdasági rendszerünk, kedves globálkapitalizmusunk is egy lecsupaszított, csak a sebességre optimalizált repülőre hasonlít. A gazdasági válság pedig épp azt bizonyította be, hogy bizony a hatékonyság (GDP) kárára a biztonságot (reziliencia) kellene növelni. Ennek már az elméleti háttere is kezd kialakulni (lásd
Resilience Economics).
Az utolsó 100 komment: