Rasszistázunk, rasszistázunk
Olvasom az Antikapitalista Blokk egész nagy teret nyert felhívását, mellyel az antirasszista koncertről szeretnék kigolyózni az általuk rasszistának tartott Beatricét (főleg Nagy Feró miatt) és Bikinit (főleg Németh Alajos miatt). Indokaik érdekesek.
Azt kétségkívül bebizonyítják, hogy a fenti urak többet mozogtak szélsőjobboldali körökben, mint amennyit a legtöbb egészséges ember szokott. Megértek mindenkit, akinek ez gyanús, végül is nem csoda. De hogy rasszisták volnának, arra ez már nem bizonyíték. S mivel a vád súlyos, a csúsztatás tipikus, ezért az eljárást legalábbis nem túl finomnak tartom.
Én szerencsés vagyok, elég sokat mozogtam és mozgok is radikális jobboldali, szélsőjobboldali körökben, közvetlen környezetemben jó pár olyan számomra egyébként kedves ember van, akik vállalhatatlan dolgokat képviselnek, és egy gyűlöletbeszéd törvény után sokat járhatnék beszélőre. Azért mondom, hogy szerencsés vagyok, mert az ország jelentős részét kitevő közeget így belülről ismerem; ismerem a motivációikat, tudom, hogy meglepően gyakran kifejezetten jó emberek, többnyire csak pár tragikus tévedésen csúszott meg a gondolkodásuk, világképük.
És tudom, hogy szó sincs arról, hogy a szélsőjobbos közegben való mozgás az egyben rasszizmust is jelentene. A szerzők egyik fő érve Nagy Feró rasszizmusára, hogy „napjainkban is a nemzeti radikalizmus szimpatizánsa”. Hát… ezt pár jól megadatolt rasszista idézettel kell alátámasztani, legalább.
A szélsőjobbos tábor tele van jobb sorsra érdemes, odatántorgott emberekkel, éppúgy mint a ballib tábor fundementalista szárnya. Mindkettőnek megvan a maga alja, és mindkettőben van egy rakás, egyébként egész jó fickó, aki valami kívülről érthetetlen okból el tudja viselni a közelségüket. (Vélhetően egyébként azért, mert annyira kétségbe van esve az ellenoldal kártékony voltától.) Az őszödi beszéd és az utána következő rendőri terrorhullám, Gergényi kitüntetése, mind olyan dolog, ami számomra legalább annyira vállalhatatlan, mint a szélsőjobbos közeg számos megnyilvánulása, mégse gondolom, hogy akik kibírták a ballib akolban, azok egytől egyig ezzel mind azonosulnak.
Mint minden párhuzam, ez sem áll minden ponton, de azért a hasonlat, remélem, érthető.
A statisztálás, a legitimáció is bűn, és ebben biztos el lehet meszelni a fenti zenészeket. De az egy másik kérdés, az már nem a rasszizmus bűne. Ne tessék ilyen egybites módon gondolkodni.
Amúgy pedig cseppet sem biztos, hogy hibás döntés ilyen előadókat is meghívni egy antirasszista megmozdulásra.
Mert kikre kell egy ilyen rendezvénynek hatnia? Azokra, akik legalábbis nyitottak a szélsőjobbos cuccokra. Azokra meg valószínűleg nem Bródy Jánossal, az LGT-vel, Dopemannel és az Animal Cannibals-szal lehet hatni, hanem az olyan fellépőkkel, akiket ők ismernek és becsülnek. Ha egy olyan zenész, aki a Hősök terén a honfoglalás ünnepén rendezett állami koncerten a zsidó időszámításra utalva azt mondta a közönségnek, hogy „Lehet, hogy ti 1100 évesek vagytok, de én 5756” most elutasítja a rasszizmust, azzal az ügy nem lesz előrébb, csak az „antifákról” élő jobbos sztereotípiákat erősítik.
Ha egy nemzeti radikális körökben elfogadott zenész áll ki a rasszizmus ellen, annak van jelentősége és relevanciája, úgy általában is, a célcsoport körében meg pláne. Nem pont onnan kell embereket elhalászni? Ez nem azokkal megy, akiket ott tisztelnek?
Mindegy, belejövünk majd.
