Mit üzen nekünk James Watt?
Watt volt az, aki az ipari forradalom idején a korabeli kezdetleges gőzgépekből végül kialakította az akkori viszonyok között csúcskategóriásnak számító, takarékos modelljét. A hangsúly a takarékos jelzőn van.
Watt ugyanis egy olyan újítást vezetett be, hogy a munkahenger soha nem hűlt le, így megtakarította az újrafelfűtésének az energiáját. Így ugyanahhoz az elvégzett munkához jelentősen kevesebb szénre volt szükség. Ez azonban még mindig semmi, hiszen takarékos újítások időről-időre mindig megjelentek. Amiben azonban Watt teljesen eredetit alkotott, az az értékesítés módja volt. Az érdeklődőknek ugyanis ingyen (!) adta oda a gőzgépeit, cserébe azt kérte, hogy meghatározott ideig ugyanazt az összeget fizessék neki rendszeresen, amit korábban is kifizettek szénért. Cserébe Watt biztosította a szén ellátást a gőzgépekhez, sőt még a karbantartásukat is elvállalta.
Vagyis mit is ajánlott Watt? Azt, hogy a vevőnek egyetlen plusz fillérjébe sem kerül az új gőzgép, de mégis egy vadonatúj géphez jut, amelyhez ráadásul ingyenes karbantartás jár. Watt pedig szépen megkereste azt az összeget, amit a gépe megtakarított szénfogyasztásban. Ezt követően nem meglepő módon Watt gőzgépeit vitték, mint a cukrot.
Mi a tanulság napjaink számára? Hát az inatlanok szigetelésének és energiafelhasználásának összefüggése. Ha Watt marketing megoldását alkalmaznánk, tömegessé tehetnénk az épületszigetelést, amely egyfelől munkaerőt szívna fel, azaz hozzájárulna a gazdaság újraindításához, másrészt mérsékelné az energiafüggőségünket is.
Ehhez kormányzati kezdeményezésre lenne szükség, amely összehangolná az energiaszolgáltatók, a beruházáshoz hitelt nyújtó bankok, az építőipari kivitelező cégek és a lakossági számlafizetések folyamatát. A lakosság vállalná, hogy a megtérülési időn belül ugyanazt a korábbi fűtésszámlát fizetné, mint eddig, ebből persze kevesebb jutna az energiaszolgáltatónak, a fennmaradó rész vagy az építőipari céghez, vagy közvetlenül egy kereskedelmi bankhoz kerülne. Mindez teljesen piaci alapokon, állami kamattámogatás nélkül. Az állami feladat mindössze annyi lenne, hogy garanciát nyújtana, hogy a bankok ne vonakodjanak a hitelnyújtástól. Hiszen a lakosságnak sok esetben hiányzik a szükséges önereje, de persze a megcsappant fűtésszámlából származó megtakarításokkal képes lenne részletekben kifizetni a szigetelés költségét.
Ez egy igazán elegáns megoldás lenne. Hiszen a piaci logika tenné lehetővé és kifizetődővé a folyamatot, nem az adófizetők forintjai kerülnének szétosztásra. A lakosság számára anyagilag mégis semleges lenne, a nemzetgazdaságnak egyenesen előnyös, az egyetlen szereplő, aki veszít, az az energiaszolgáltató. Az állam szerepe pedig pusztán annyi, hogy ha a piaci szereplők maguktól nem állnak össze, akkor ösztönözni kell őket.
Szabályozni és szervezni, nem adófizetői pénzt szórni ész nélkül! Ez a modern állam ismérve.
Zárás után érkezett: már megírtam a fenti posztot, amikor az egyik hetilapban olvastam egy hazai cégről, aki LED alapú fényforrásokat gyárt. A LED lámpák ismérve, hogy a hagyományos izzókhoz képest 90%-os energia megtakarítás érhető el, amivel még a kompakt fénycsövekhez képest is takarékosabbak, élettartamuk alapján pedig szinte elnyűhetetlenek. (50 ezer óra, azaz több, mint 5 és fél év non-stop működés)
Egyetlen hátrányuk az áruk, ami sajnos jelenleg még kissé borsos. Itt jön azonban a képbe a hazai vállalkozás leleményessége (talán ők is olvastak Wattról?), ugyanis nagytételű vásárlók számára egyedi alapon lehetőséget nyújtanak a részletfizetésre, azaz arra, hogy az alacsonyabb áramszámlán megspórolt összegből fizessék ki részletekben a beruházás induló költségeit.
Valami talán elkezdődik…