Farizeusok és moralisták - Végletek
Ahán! Szóval az, hogy a mai világ fejlett társadalmaiban minden embernek legyen egy olyan alapjoga, amit mondjuk „lakhatási jognak” nevezhetnénk, egy visszamaradott baromság. Parasztvakítás! Ekkor ugyanis tönkremennének a hitelezők, bankok és ezzel a szuper, mindenki meglégedésére és az utóbbi években kimondottan jól ketyegő világgazdaság.
Még szerencse, hogy ilyen sommás véleményeket csak azután tud az ember mondani, hogy hosszú évek óta tolja az elvakult neoliberális kontentot; néha csak magánszorgalomból, néha meg közpénzből fizetett csillió forintos bugyuta rajzfilmekben. Egyszerű a nemzetgazdaságot és a világot egy kft-könyvelő szemével és gondolati bonyolultságával feldolgozni, ugyanakkor nem mindig célravezető.
A világ részeként ugyanis szaladgálnak olyan dolgok, amiket embereknek hívnak, vannak állatok és növények, susognak a fák, be lehet lélegezni a levegőt, kulturálódni lehet, szeretni lehet, lehet boldogan élni és meghalni. A világnak elsősorban azon a síkon kell tudnia működni, amit nem igazán lehet pénzben kifejezni. Noha a társadalom nevű végtelenül bonyolult rendszernek szükséges része a működő, de sokszor valóban elembertelenedő gazdasági és pénzügyi világ, mindez csak eszköz az emberek céljainak elérésében.
Előbb megy tönkre a világ, ha az emberek vagy a természet befordul, mint ha egy bármilyen technikai rendszer részérdekei sérülnek. Márpedig a gyengébb érdekérvényesítő az ember és a természet. Nekik kellenek az olyan végső garanciák (igen, végsőt mondtam, nem rózsaszín, illatos tej-vajfürdőt mindenkinek állami pénzen!), mint például az emberek lakhatáshoz való joga. A gépezetekért már inkább kár aggódni, megvédik azok magukat.
De jó. Egy pillanatra sarkítsuk most az LMP véleményét, aztán tekintsük újbalos, alternatív, naivkeresztény, mittudoménmilyen maszlagnak; de akkor nézzük meg azt is, mit rejt a másik véglet! Mert mi is a másik véglet? A másik véglet azt mondja, hogy a hitelezők, a kilakoltatást elindító fél követelése mindig jogos, mindig megalapozott, kemény munka eredménye, és ezért a gazdaság csak úgy működhet, ha a követeléshez a hitelezőnek tűzön-vízen át joga van. Hiszen a hitelező működteti a gazdaságot!
Akkor csakis az a gazdaság működhet jól, amiben olyan emberek ülnek, mint a tipikus hitelező. Egy bankvezetőnyi munkáért járjon mindenkinek egy bankvezetőnyi fizetés! Már elnézést a „bankározásért”, de melyik végletben is menne előbb tönkre az a világgazdaság?
