666
666: Hétfőn délután 4 óráig pontosan ennyi kopogtatócédulát adtak le a nevemre. Délután 5 óráig is pontosan ennyit. Állok az aluljáróban és várom a többit. Ha máshonnan nem, az ott térítő Jehova Tanúitól tudhatjuk: 666 a sátán száma. „Jön a világ vége!” – mondják ők. „Lehet más a politika” – kiabáljuk mi. Gergely, az LMP legércesebb hangja még hozzáteszi: „A vágyálmok mellett tessék vigyázni.” Kilátástalanul agitáljuk egymást. Ha jön a világ vége, mi elragadtatunk és a mennybe szállunk”- mondják ők. Ezt már hallottam gyermekkoromban Felsődobszán, akkor úgy mesélték, hogy a villám becsap mindenhová, de különösen oda, ahol van villanyvezeték. Nálunk volt.
Fél hatkor rokonszenves hajléktalan tájékoztat arról, hogy felettünk kitelepült már a Fideszes képviselőjelölt is. „Itt az idő!” – osztogatja a programját. Én már harmadik hete ezt csinálom délutánonként, dupla nadrágban és talpig mosolyban.
Hatkor megtörik az átok, régi kolléganőm hoz egy helyesen kitöltött, nevemre szóló cédulát. Külön öröm, hogy nem a munkahelyemre hozta be. Mert napközben szociális munkásként élvezem a magyar valóságot, s ha az LMP bejut a parlamentbe, akkor is szociális munkásként szeretnék dolgozni. Hacsak el nem törlik a szegénységgel együtt a családsegítő szolgálatokat is.
Múlt pénteken még azt hittem, 700 körül járok. Azóta mínuszoltuk a rossz címre leadottakat. Öles léptekkel araszolok a cél felé. Ha napi két cédula becsurog, az éppen 730, 20-szal kevesebb, mint az elegendő.
Persze, előbb vagy utóbb, így vagy úgy, valahogy mindig meglesz, de közös erőfeszítés nélkül nem megy. Segítsetek, segítsetek, segítsetek! Mindenki csak egy icipicit, csak egy-két-három-öt embert győzzön meg, hogy érdemes nekünk adni a kopogtatót. Itt vagyunk a kapuban, de soha nem lépünk be, ha nem kapunk bizalmat.
Új erő érkezne a parlamentbe, s ha ott lennénk…
„Hatalmunk alá hajtjuk a januárt, a februárt, a márciust és az összes ragadozó vadállatokat. Megváltoztatjuk még az időjárást is” –írta Nagy Lajos 1930-ban.
Tálosné Pálvölgyi Márta