Lázár János egy utolsó senki. Erről nem e poszt magasságos szerzője döntött, hanem maga Lázár János. Persze Orbán Viktor is besegített, amikor snájdig famulusát tárcsázta, és ellenállhatatlan hangon belebúgta a telefonba: – „Neked, a Nemzeti Együttműködés Jánosának most az lesz a feladatod, hogy amíg én, a Nemzeti Együttműködés Viktora sunyin lapítok a nemzet ügyeit intézem külföldön, te fogod minenféle jogi, politikai és erkölcsi értelemben is alávaló érvekkel javasolni a magyar jogállamiság legerősebb bástyájának megrepesztését”.
– „De, Nemzeti Együttműködés Viktora Úr – bár nem videótelefon, még csalódottságában is önkéntelenül összecsapja a bokáját –, régen nem ezt ígérted ...”
– „Kuss! Nem azért toltam Audi A6-ost a seggetek alá, hogy most visszapofázzatok! Itt a Nemzeti Együttműködés Rendszerét építjük, úgyhogy az egész nemzet együttműködik velem! Semjén, Navracsics, Pokorni, Rogán már mind kivette a részét! Most te jössz!”

Orbán Viktor is egy utolsó senki. Emlékszem, 1993-ban, amikor már sejteni lehetett, hogy a Fidesz és az SZDSZ nem „ugyanúgy liberális”, és az előbbi – Orbán Viktor vezetésével – inkább az akkori kormánypártokkal húzna egy demokratikus-utódpárti mezőben, édesanyám azt jövendölte, hogy ő lesz a magyar Adenauer. Az első kormányzása – akkor törvényszerűen, utólag már inkább csodálatos módon – szinte meg is felelt e jövendölésnek. Talán azért, mert akkoriban még működtek a fékek és ellensúlyok. 2010-ben, eme fékek és ellensúlyok nélkül a Nemzeti Együttműködés Viktorából villámsebesen kibújt a magyar Sarkozy, a magyar Berlusconi, s végül a magyar Utolsó Senki, de semmiképpen sem a magyar Adenauer. Nagy volt a ruha, kicsi a Viktor.

Ilyen háttérrel most már segédfogalmunk se lehet arról, hogy a N. E. Jánosának a N. E. Viktora parancsolta-e meg, hogy indítsa meg Sólyom László alávaló besározását, vagy a N. E. Jánosának a saját kis buci fejéből pattant-e ki ez a magasröptű ötlet. Végülis számít ez már? Most majd mozgásba lendül a gépezet, és megpróbálnak az alkotmányos jogállam megcsúfolásának ügyéből Sólyom László számára egy kabátlopási ügyet fabrikálni. Szenvedjen csak a rohadék, aki ahelyett, hogy a NER-t szolgálná, a jog és az erkölcs uralmáért próbál tenni! Szerepeljen a neve a hírekben, és magyarázkodjék ő, hogy az általa oly' nagyra becsült alkotmány miért nem oldotta meg önmagában az elmúlt húsz év alatt a zemberek bajait!

Azt a jogállami alkotmányt jogállami, demokratikus módon működtetni kellett volna! Ez az, amire ti is ugyanolyan alkalmatlanok vagytok, mint a posztkommunisták voltak! Ez az, amiért a magyar állampolgárok bajai négy év múlvára sem lesznek semennyire se megoldva! Ez az, amiért már látható, hogy Magyarország vezetése nem nyolc évet kúrt el a XXI. század elejéből, hanem legalább tizenkettőt! Ti utolsó senkik!

Ha már a jogi, erkölcsi és politikai fertőnek ebből a bűzös posványából a visszafelé törvénykezés ideája is febugyogott, nem lehetne e két senkitől utólag elvenni a jogi diplomát, leszedni a konfirmációt és a keresztvizet? Milyen lenne? Így már át tudná érezni ez a két senki, hogy mit csinál? Persze nyilván nem. Akit ők támadnak, az dögöljön meg, akik meg őket támadják, azok a nemzetre támadnak. És ezt lassan már ők maguk is elhiszik. Megélhetési magyarok, pszichopaták...

Ami Sólyom Lászlót illeti, inkább bízom a bencések értékítéletében. Persze a fenti utolsó senkiknek és Semjén Zsoltnak, az ügyeletes fő-kirakatkeresztény utolsó senkinek nem pálya a hívő katolikus jogászprofesszorok unalmas életét élő Sólyom László. Nekik inkább egy olyan köztársasági elnök imponál, aki „minden reggel olvassa az Evangéliumot”, és azután marad olyan, amilyen – az egyik vaníliás karikán be, a másikon ki. Fájdalmas lesz az a nap, amikor ezek mind egymás vállára állnak, és szembesülnek azzal, hogy még így se érik fel Sólyom László cipője sarkát.

Az a perc fájdalmas lesz mindannyiunknak. Azoknak is, akik állítólag mindenre felhatalmazták ezeket az utolsó senkiket, és azoknak is, akik nem.