Hamarosan itt a karácsony, de amit egy hardcore zöld aktivista még ennél is jobban vár, az nem más, mint a koppenhágai klímakonferencia kezdete december 7-én. Nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni azt illetően, hogy ez alkalommal hajlandóak lesznek-e szigorú reguláknak alávetni magukat az olyan renitensek, akik Kiotóban kimaradtak a "buliból", gondolok itt az USA-ra, Kínára és Indiára. De jelen posztunk témája nem a klímakonferencia, mert még a csapból is ez fog folyni az országos médiumokban, nyilván nem a téma miatt, hanem mert, ha nagy az egy négyzetméterre eső államférfiak(nők) koncentrációja, az mindig vonzza a sajtót.

A klímaváltozás jelentős részben az üvegházhatást okozó gázok levegőbe eregetett mennyiségével van összefüggésben. A szennyezőanyag-kibocsájtás pedig szorosan összekapcsolódik azzal, hogy miből nyerjük az ipar és a háztartások számára szükséges energiát. Ha valakit nem foglalkoztat különösebben a globális felmelegedés, mert mondjuk, szereti, ha egész évben lehet strandolni, és immunis a bőrrákra, még az is megérzi a bőrén, ha kimarad az áram, és a gáztűzhelyből jó szagú propán-bután helyett csak áporodott levegő tör elő. Persze ettől ma még messze vagyunk, de ha a menetrendszerű orosz-ukrán gázvitákra, és a legutóbbi télre gondolunk, mindjárt nem olyan távoli a dolog. Tehát eme írás arra próbál választ adni, hogy mik az előttünk álló lehetőségek az energiabiztonság ügyében, az elkövetkező évtizedek távlatában.

A Jó:

A politikusaink elkezdik használni az agyukat, elfogadják a készülő klímatörvényt, és rájönnek arra, hogy Európa második leginkább gázfüggő országa valahogy nem dúskál az említett energiahordozóban (az első Hollandia, de nekik van bőven). Jelenlegi elitünket ismerve ez persze nem valószínű, de néha még ők is tehetnek jót. Nos, a lehetőség adott, ugyanis ki kell váltani az elöregedő és kevésbé hatékony fosszilis erőműveket, valamint az elektromos áram nagyjából 40%-át adó paksi atomerőmű sem örökéletű. Megújuló energiákból nagy a választék, úgyhogy most csak azokat írom le, amik szerintem a leginkább célravezetők lennének kis hazánkban.

Először is el kell felejteni a nagy erőműveket, mert az elektromos áram esetében a mérethatékonyság közgazdasági dogmája nem állja meg a helyét. Ez ugyebár az elektromos ellenállás nevű mutatványból következik, vagyis az áram egy része elveszik a szállítása közben. Nem tudom megállni hogy le ne rójam tiszteletemet azoknak a magyar tudósoknak (Zipernowsky Károly, Déri Miksa, Bláthy Ottó) akik a transzformátor feltalálásával megoldást találtak a problémára. De nem egyszerűbb, ha a termelés helye közel van a felhasználáséhoz? A tiszta energiával megoldható ez is, mert nem, vagy csak kismértékben zavarja a közelben lakókat az előállítása.

A dekoncentrált energiatermeléssel sok pénzt és infrastrukturális beruházást lehet megspórolni. A napenergia talán a legkönnyebben hasznosítható, mert nem kell óriási telepeket csinálni belőle az Alföld közepén, elég a tetőre szerelni egy napkollektort vagy napelemet, attól függően, hogy mire van szükségünk. Ez városokban kiváló megoldás, ugyanúgy ahogy a szélenergia hasznosítása. Talán meglepő lehet, hogy miként fér el két panelház között egy hatalmas szélerőmű, de erre is van már megoldás. A városokban az épületek között is keletkezik légmozgás, amit aztán a tetőre szerelt speciális szélkerekekkel lehet munkára fogni.

De a személyes kedvencem a magyar sajátosságoknak talán a leginkább megfelelő geotermikus energia (a Kárpát-medencében kivételesen vékony a földkéreg), ami a földmély hőjét használja ki, és nálunk igen kedvezőek a feltételek a kiaknázására. Ezen lehetőségek kombinált alkalmazásával lehetővé válna kiváltani a fosszilis energiahordozókat 20 éven belül, ebben biztos vagyok. Ezek eredményeként csökkenne a létfontosságú energiahordozó-importtól való függés, és növekedne az ország nemzetközi mozgástere.

A Rossz:

A rossz megoldás a jelenlegi tendencia fenntartása lenne, azaz nincs komoly növekedés a megújuló energiák felhasználásában, és még elszomorítóbb a helyzet, ha megnézzük, hogy tevődik össze ez a szegmens. A "tiszta" energia jelentős része növények elégetéséből keletkezik, ami szerencsésebb esetben biomassza, kevésbé szerencsés esetben kitűnő minőségű faanyag. A sokak által megváltónak tekintett energiafű(nád) sem jó megoldás, mert hihetetlen mértékben kimeríti a földet, amit lehetne értékesebb növények termesztésére hasznosítani. A hajón szállított cseppfolyósított gáz is inkább csak tüneti kezelésnek jó. Összességében a jelenlegi rendszer fenntartása nem járulna hozzá az energiabiztonságunk növeléséhez, aminek egyenes következménye az ország szuverenitásának csorbulása.

És a Csúf:

A jelenlegi tendenciák sem túl bíztatóak, de akadnak jelek arra is, hogy még tovább mélyülhet az egyoldalú energiafüggőség, például a nyírtassi erőmű elkészülése esetén. Ez a gázerőmű-monstrum 2400 megawatt teljesítmény leadására képes, de ennek ára van: valamivel etetni is kell majd. Mégpedig importgázzal, ami azt jelenti, hogy még a jelenleginél is kiszolgáltatottabb helyzetben leszünk homályos külföldi érdekekkel szemben. Az már most világosan látszik, hogy Oroszország nem habozik bevetni a gázfegyvert ha a helyzet úgy hozza, de nagyon remélem hogy nem kell megtapasztalnunk.

A fentiek miatt hatványozottan fontos környezetünk védelme, mely szorosan összefügg a személyes és az országunk függetlenségével, úgyhogy legközelebb gondolkodjunk el, ha netalán felkapcsolva hagyjuk a villanyt.