Watt volt az, aki az ipari forradalom idején a korabeli kezdetleges gőzgépekből végül kialakította az akkori viszonyok között csúcskategóriásnak számító, takarékos modelljét. A hangsúly a takarékos jelzőn van.

Watt ugyanis egy olyan újítást vezetett be, hogy a munkahenger soha nem hűlt le, így megtakarította az újrafelfűtésének az energiáját. Így ugyanahhoz az elvégzett munkához jelentősen kevesebb szénre volt szükség. Ez azonban még mindig semmi, hiszen takarékos újítások időről-időre mindig megjelentek. Amiben azonban Watt teljesen eredetit alkotott, az az értékesítés módja volt. Az érdeklődőknek ugyanis ingyen (!) adta oda a gőzgépeit, cserébe azt kérte, hogy meghatározott ideig ugyanazt az összeget fizessék neki rendszeresen, amit korábban is kifizettek szénért. Cserébe Watt biztosította a szén ellátást a gőzgépekhez, sőt még a karbantartásukat is elvállalta.

Fiatal magyar demokráciánk egyik legnagyobb rákfenéje, hogy képtelen a megújulásra, a parlamenti patkó színei nem igazán változnak összetételükben, inkább csak arányukban. No nem mintha 1989 óta nem jöttek volna létre pártok tucatjai, melyek a Parlamentbe jutást tűzték ki célul maguk elé. A rendszerváltáskor létrejött pártok legtöbbje szépen lassan megszűnt létezni, mivel akik először nem jutottak be, azok később nem igazán voltak képesek beverekedni magukat az országgyűlés épületébe. Akik meg bekerületek, azok legnagyobb részt felőrölték egymást, s önmagukat.

A cím egy picit sántít, mert a modern Al Capone nem egy személyt, hanem egy szervezetet takar. Azaz takarhatna, ha az illetékesek kihasználnák az adandó lehetőséget.

Al Capone az amerikai szesztilalom idején megerősödött bűnöző volt. Őt tartják a modern szervezetbűnözés megalkotójának. De Al Capone nem az elkövetett bűnei miatt lett világhírű, hanem azért, mert – kis túlzással - egy könyvelő kapta el.

Múlt szombaton Orbán Viktor, volt és leendő miniszterelnökünk Szentpétervárott járt az Egységes Oroszország Párt - tudjuk, Putyin és Medvegyev hátországa - XI. Kongresszusán. A látogatás, valamint a Putyin és Orbán közötti megbeszélés okáról és valós céljáról vajmi keveset tudunk meg a FIDESZ elnökétől (de az orosz kormányfő szóvivőjétől is). Szűkszavúan, csak annyit árult el, hogy "szeretnénk egy XXI. századi partnerséget kialakítani, hogy más legyen a kapcsolatunk a jövőben, mint amilyen a múltban volt, és ne térjünk vissza soha abba az orosz-magyar kapcsolatrendszerbe, amiben a XX. században éltük az életünket." Ez a 'nesze semmi, fogd meg jól' típusú politikai semmitmondás netovábbja.

Vasárnap időközi polgármesterválasztás volt Budapest VIII. kerületében. 1990 óta ezt a posztot mindig az SZDSZ szerezte meg. A párt jelöltje és elődje lemondása óta ügyvivő polgármester legalább 5 millió forintos költségvetésű kampányával a voksok valamivel több mint 8%-át szerezte meg. Aztán meg volt ott egy új párt, amely kevesebb mint 400.000 forintból és a támogatói lelkesedéből vitte végig a kampányt: Az LMP jelöltjére, Kispál Gergelyre majdem ugyanennyien szavaztak, eredménye megközelítette a 8%-ot.

Eddig a tények. Azonban a tények nem csak makacs, de száraz dolgok is, ezért a legtöbb magyar sajtóorgánum a fentiek közlését "értelmezésként" megtoldotta egy kis sci-fivel is. A sci-fi műfaj a magyar sajtóban gyakran "politikai elemzés" címszó alatt fut, helyes fordítása "tudományos köntösbe bújtatott fantasztikum".

Ha felszáll a fehér füst a Vatikán kéményéből, az azt jelenti, hogy sikerült megválasztani az új Pápát. Nem tudom, hogy az EU brüsszeli tárgyalótermeiben van-e kandalló, de ha lenne, akkor most onnan is fehér füst szállt volna fel. Immáron Európának is van elnöke és külügyminisztere, pontosabban az Európai Tanácsnak van elnöke és van egy külügyi főképviselőnk. Ennek a hírnek akár örülhetnénk is, hiszen végre arcot kapott az Európai Unió és teljesülni látszik Henry Kissinger kívánsága is, hogy legyen egy telefonszám, amelyet felhívva Európa válaszol. Azonban sajnos az örömbe némi üröm is vegyül.

Számtalan sebből vérzik a mai magyar vasút, aminek talán a legnagyobb ellensége - a féltudású politikusokon kívül - maga a MÁV, amely cég ma nem jelent mást, mint átláthatatlan mutyitengert, több tucat, végsősoron az állam vérét szívó leányvállalatot, az 1900-as évek elején megrekedt utasításokat és hozzáállást. És nem mellesleg a status quo-t érzékeny lélekkel, és jól megtömött bukszával őrző szakszervezeteket. Vége, nincs esély. A magyar vasút vagy megszabadul a MÁV-tól, vagy halálra van ítélve.

Adtunk egy újabb pofont a demokráciának, miközben a tudatosan provokáló, önbíráskodásra buzdító Jobbik a helyi cigányság erőszakra könnyen kapható bűnözőivel vállvetve taszigálja a szakadék felé a békés egymás mellett élés reményét. Másképp legalábbis nehéz értékelni azt, ami Sajóbábonyban történt. Persze az okok, és a kifogások számosak. Nyilván. Kifogást keresni mi egyébként is baromi jól tudunk.

De az alap kérdés a következő: hogy lehet az, hogy a magyar rendőrség nem képes elintézni egy ilyen helyzetet? Hogy lehet egyezkedni egy megszüntetett szervezet "parancsnokával", vagy a Siófokról hírhedt cigány "vajdával"? Hogy nem lehet mindenkit simán hazazavarni, a késes, baltás, pusztakezes garázdákat - bőrszíntől függetlenül - meg szépen lesittelni egy picit? Mi ez, valami elcseszett káeurópai Mad Max mozi?