Részletek: Dance for the Climate

Ügy van. Vasútügy. A pénzügyminisztérium kiadta az ukázt, hogy meg kell spórolni 40 milliárd forintot a közlekedésben. Hogy ez hogy jött ki, arról nagyjából senki nem tud, ezt dobta a gép. Nosza, ezen nekibuzdult a másik, a közlekedési minisztérium, hogy most majd akkor lesz itt reform. Eleinte egész jó hírek jöttek: busz-vasút összehangolás, párhuzamosságok megszüntetése, MÁV vízfej leépítése. Aztán telt-múlt az idő, őröltek a minisztériumi malmok, a végén pedig kijött a megoldás: meg kell szüntetni a személyszállítást néhány szárnyvonalon.

Hát gratulálok elvtársak. Ennyi bírt kijönni abból a sok, jól megfizetett agyból? Emlékezzünk: ezt a játékot már egyszer eljátszottuk még a Kóka időszakban. Mi lett az eredmény? Semmi. De mit is várunk? Ha a kormányszóvivő ki bírja jelenteni, hogy aggodalomra semmi ok, hiszen szó sincs a vágányok felszedéséről, ott súlyos gondok vannak. Kedves uraim, ez eredmény?

A pénteki Népszabadság hasábjain enyhén PR szagú cikkben bejelentette Szécsi Gábor, hogy az MDF az egyetlen hiteles (sic!) liberális párt. Távol álljon tőlem, hogy beleszóljak az SZDSZ romjai közt gyűjtögető alakulatok belviszályába. Csak azért ragadtam klaviatúrát, hogy rávilágítsak arra, mennyire fontos egyeseknek a politikában való maradás, bármi áron.

Néhány nappal ezelőtt megbukott az Emil Boc, korábbi kolozsvári polgármester által vezetett román kormány. A nagykoalíciót a szociáldemokraták kiválása döntötte meg. A renitens SZDP azonnal új szövetségesek után nézett, és a korábbi ellenzéki pártokkal – többek között az RMDSZ-szel is – összefogva és többséget alkotva új miniszterelnökre tett javaslatot.

Eddig a történetnek nincsen különösebb jelentősége, annak azonban már igen, hogy a jelölt Klaus Werner Johannis, Nagyszeben szász nemzetiségű polgármestere. Annak a Nagyszebennek, amely soknemzetiségű, erdélyi szász városként 2007-ben Európa Kulturális fővárosa is volt.

A politikai kötélhúzás persze még korántsem ért véget, Basescu elnök ugyanis jelen állás szerint nem akarja aláírni a kinevezését. Azonban ha mégis sikerrel jár a jelenlegi ellenzék kezdeményezése és Románia következő miniszterelnöke szász lesz, annak óriási hatása lenne bel- és külföldön egyaránt. Még akkor is, ha csak átmeneti időre, ügyvezetőként látná el a tisztséget. Végre itt Kelet-Európában is elkezdődhetne valami, ami végül elvezethetne a kicsinyes nemzetiségi és vallási torzsalkodások utáni világhoz.

Egy fecske persze nem csinál nyarat. De mint Obama esetében is láthatjuk, elsőnek lenni a legnehezebb. A többi már jön magától.

Kit tudja, lehet, hogy egy nem is olyan távoli napon a román miniszterelnök magyar nemzetiségű lesz…

Valamikor régen, még kétezerhétben, egy ma már nagyon távolinak tűnő galaxisban, Németország EU és G8-as elnöksége idején Merkel kancellár asszony nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a klímakatasztrófa elleni küzdelem hős harcosaként vonuljon be a köztudatba. Brüsszelben, Heiligendammban, Mesebergben, New Yorkban, Japánban, Balin, de még Grönlandon is hirdette az igét a klímaigazságosságról, sőt egyszer még azt is ki találta jelenteni, hogy a klímavédelem állampolgári kötelesség. Igaz, ekkor még ott voltak koalíciójában a szociáldemokraták, akik nem csak hogy az akkori környezetvédelmi bársonyszéket birtokolták, de elég büszkék voltak a klímabarát politikai fordulatra, amit 1998 és 2005 között a zöldekkel közösen Németországban elindítottak. 

Múlt héten, immár sokadik alkalommal tették közzé a felsőoktatási intézmények rangsorát. A tanulni vágyó egyetemi évek előtt álló nebulók így könnyedén áttekinthetik, hogy hol milyen képzési színvonalat kaphatnak. A lista nem csak egyetlen összesített adatsort tartalmaz ráadásul, hanem számos kiegészítő kritérium önálló értékelésével segíti a tájékozódást. Például közli az egy oktatóra jutó diákok számát, az oktatók között tudományos fokozattal rendelkezők arányát, vagy a munkáltatók véleményét az adott intézményről vagy karról. Egyszóval elég átfogó összehasonlításról van szó.

Húsz éves a Magyar Köztársaság. Húsz évvel ezelőtt a magyar polgárok nagy többsége hitt abban, hogy lehet más a politika. Hogy az elnyomást felválthatja a választók aktív részvétele, hogy a jövő felélése helyett a felelős döntések fogják meghatározni a politikát, hogy a mutyik világa helyett átlátható állami intézmények jönnek létre, amelyek méltóak a polgárok bizalmára.

Az elmúlt húsz év politikájának mérlege meglehetősen siralmas. A rendszerváltás utáni politikai osztály nem csak a közpénzeket csapolta meg, de ellopta a választóknak a demokráciába vetett hitét is. Mi, a Lehet Más a Politika tagjai azért küzdünk, hogy visszaadjuk a demokratikus politika becsületét. 2010-től ott leszünk az országgyűlésben és mindent megteszünk azért, hogy elvesztegetett két évtized után megvalósuljanak 1989 októberének ígéretei.

Kedd este Lendvai Ildikó bejelentette, hogy az MSZP országos elnöksége a párt budapesti vezetésével egyetértésben felmondottnak tekinti a fővárosi koalíciót, s a főpolgármester-helyetteseit is visszahívja.

A "fiatalos" Lendvai úgy fogalmazott, hogy "az MSZP csak akkor kér a hatalomból, ha a felelősséget is vállalni tudja. A felelősséget akkor tudja vállalni, hogy ha a budapesti lakosság érdekeit és a közpénzekkel való felelős gazdálkodást szolgáló intézkedések születnek." Gondos tervezés eredménye, hogy eljutott idáig ezen korábbi mondatától: "A személyes tisztesség kevés. Ahol a felelősség a mienk, ott másokat is tisztességre kell kényszeríteni." A koalíció felmondásával viszont kiderült, hogy senkit sem akartak a becsületességre ránevelni.