Egy frászt! Nem osztom azoknak a véleményét, akik szerint ha a Fidesz parlamenti kétharmada Sólyom László helyett új köztársasági elnököt választana, annak puszta ténye a magyar demokrácia meg mittudoménmi megsemmisülése lenne. Főleg akkor nem, ha ezek a véleményalkotók, khm, „a demokrácia előtti időkben” tanulták a szakmát. Valószínűleg maga Sólyom László sem osztja ezen emberek véleményét, hiszen ő tudja a legjobban, hogy pont a parlament kétharmadának (harmadik fordulóban egyszerű többségének), pont a demokratikus jogszabályok adják meg erre a lehetőséget.

Bornírt érvelésnek tartom ugyanakkor azt, ami a Konzervatóriumon megjelent erről: „A Fidesznek ezzel szemben alkotmányos felhatalmazása van arra, hogy kisebb jogszabálymódosítások után akár egy aranyhörcsögöt is megválasszon köztársasági elnöknek. Tetszettek volna választást nyerni!”. Megfordítom: tetszettek volna azzal választást nyerni, hogy elmozdítjuk Sólyom Lászlót!

Az a helyzet ugyanis, hogy pont a közvélemény jobboldalának nagyobbik fele, illetve a közép egésze támogatja Sólyom Lászlót – ez nagyon átfed a Fidesznek kétharmadot hozó szavazói tömegekkel! Ezen túl Sólyom László a nagypolitika egyetlen széles körben elfogadott figurája, ő adott egy báránybőrbe bújt pártkatona és egy szürke hivatalnok után „tökös” karaktert a köztársasági elnöki funkciónak. Ezt kiválóan vissza is jelzi a közvélemény szimpátája. Na, most akkor is meglenne a Fidesz kétharmada, ha Sólyom László leváltásának (pontosabban fogalmazva újra nem jelölésének) bevallott szándékával indulnak a választáson?

Az a helyzet, hogy a Fidesz nevezett már illegitimnek kormányt azért, mert az a választói nyilvánvaló akaratával szembement, illetve szónokolt már demokráciadeficitről, amikor demokratikusan, de vélhetőleg nem a népakaratnak megfelelően választott új miniszterelnököt a parlamenti többség. Én 2005-ből valami olyanra is emlékszem Orbán Viktortól – elnézést, ha tévedek –, hogy Sólyom László kíméletlen értékhűségével nekik is meggyűlne a bajuk, de egy ilyen „ellenfélnek” ők is örülnének.

Nincs tehát demokráciavizsga. Van viszont valamiféle konstruktivitási-jóhiszeműségi-szájbólseggetnemcsinálási vizsga. Meg egyébként is: ki tud jobb jelöltet erre a tisztségre per pillanat Sólyom Lászlónál? Sólyom László for president!

Szinte elképzelem az MSZP marketingeseit, akik a hosszú értekezleten egyszercsak a homlokukra csapnak, és a biztos sikertől előre elszoruló hangon felvonyítanak: igeeeen, megvan! Legyen valami ingyenes! Erre harapni fog a nép, meglátjátok! Macchiavelli kispályás labdaszedő volt hozzánk képest!

A nép meg nem harap. Megtanulta ugyanis, hogy ha már az országot is kirohasztották alóla, akkor még a legmélyebb álmából felzörrentve se dőljön be az ilyen hülyeségeknek.

De ha a nép nem harap, harap majd más. Ott tartunk már, hogy szegény Horváth Csabát jó hírestül, szocialista agytrösztöstül és soha fel nem mutatott városvezetői eredményestül már a VEKE is erőből akarja lepöckölni a pályáról. Közleményük vezérfonala – mely a leegyszerűsítő továbbközlésekben már egyedüli mondanivalóként jön át –, hogy bizonyám, ekkor a BKV költségvetéséből ennyi és ennyimillárd fog hiányozni, közgazdasági nonszensz, összeomlás, kaki.

Ez így, ebben a formában ugyanolyan leegyszerűsítésnek hangzik, mint azok a lehurrogások, amiket a VEKE kapott, amikor nagyon helyesen, szakmailag kifogástalanul és állhatatosan szembehelyezkedett a mai budapesti városvezetéssel – benne Horváth Csabával – és fellépett a tömegközlekedés állandó drágítása ellen. Az ócsítás után hiányzó sok tízmilliárdot fő problémává tenni pont annyira értelmetlen, mint a tarifaemelések indoklásakor meg a bliccelés elleni harc idején dobálózni azokkal a milliárdokkal, amelyek soha a büdös életben nem folynának be a BKV-hoz. 

Ha megint ott tartunk, hogy azt méricskéljük, az utasok mennyit fizetnek a szolgáltatásért, akkor eleve nonszensz, hogy a BKV költségvetésének ma is csak alig több, mint felét állják az utasok. Akkor emeljük kétszeresére a bérletek árát? Tudjuk jól, nem az számít, mekkora jegyárral lehet beszorozni a ma tömegközlekedők számát, hanem mindig az adott tarifaszint mellett fizetőképes és fizetni hajlandó kereslet, illetve az autós közlekedés vonzerejének ellenpontozása a döntő. 

Már mindenki unja, de továbbra is igaz: a tömegközlekedés a természeti és az épített környezetet kímélő rendszer, a mindenkire kiterjedő nagyvárosi mobilitás egyedüli fenntartható formája. Emellett a tömegközlekedést nem csak az utasok használják, hanem mindenki, aki egy mai városban még levegőt és helyet kap. Éppen ezért most már a társadalmi esélyegyenlőség érveit is hangoztatva ki kell állni a tömegközlekedés olcsóbbá (nem ingyenessé!) tétele mellett. Nem azért, mert mi vagyunk a szegények jótevői, hanem azért, mert ez össztársadalmi szinten igen messze van a nonszensztől: megéri.

Horváth Csaba marketingesei nem így gondolkodtak, az biztos, és a saját korábbi hibáikból se tanulnak. Hosszú távú jelenlétükkel a budapesti tömegközlekedési stratégiaalkotásban szerencsére nem kell számolni, de ha másra nem is jók, a hattyúdalukat még megéri a jövőbe mutató mondandóval kommentálni.

Nem, nem arról van szó, hogy az MSZP Horváth Csabát indítja főpolgármester jelöltnek. Hanem arról, hogy – köszönhetően sok civil szervezet összefogásának – szombattól kicsit könnyebb lesz házilag gyártott, helyi élelmiszereket helyben értékesíteni, nem kell rettegni az APEH-től, a HACCP-től, és még szörnyűbb betűszavaktól.

Május elsejétől egy csomó olyan jogszabályi könnyítés lép életbe, amelyek a helyi, házilag készített élelmiszerek piacra jutását könnyítik; pontosabban megszüntetik az ezeket ellehetetlenítő, kis léptékben betarthatatlan előírásokat. Például eddig a saját kertből származó zöldséget csak nyersen és csak a saját településen lehetett eladni; most már feldolgozva, s távolabb is. És lehet kínálni saját házikolbászt a szállásvendégnek.
 

Volt néhány óra, amikor őszintén örültünk.
Aztán kiderült, az LMP megjelenése a politikai porondon mérhetetlen indulattal tölt el sokakat.
Számolatlanuk kapjuk a remek összeállításokat pártunk és tagjaink valódi énjéről, van, aki a szavazóinkra áhítozik, van, aki a nevünkre, van, aki a vérünkre...
Most pedig - a kampánycsend előtti utolsó órákban - a nevünkben szórják meg a postaládákat egy minősíthetetlen stílusú anyaggal, abban a körzetben, ahol legesélyesebb jelöltünk hajrázik a második fordulós győzelemért.
Nyilván ma  mindenhol megpróbáljuk elkiabálni, hogy mi nem teszünk ilyet.
Nem minősítjük más pártok választóit, és egyértelmű, hogy nem tartjuk felelősnek őket a "bűnös kormányzásért". Sőt, nehezen azonosulunk magával a kifejezéssel. Rossz, felelőtlen kormányzásról persze beszélünk, a kormány és a kormánypárt(ok) felelősségéről szintén - na de bűnös?
Pont azért kezdtünk politizálni, hogy ne ez legyen. Tudtuk, hogy nem lesz azonnali változás, tudtuk, hogy nem lesz könnyű, de azért erre az aljasságra nem számítottunk.
Úgyhogy folytatjuk, legyen más a politika végre!
 

No végre, Fideszéket hazugságon kapták! Merthogy mégsem akarnak adócsökkentést. Ez most a nap témája, ezt harsogja a rendkívül hiteles párt arca, az éleslátású, de sajnos bokrosista, ezért most kicsit nyilván csalódott sztárblogger, és még sokan mások.

Node baj-e ez?

Azzal már valószínűleg senki nem vitatkozik, hogy a mai adórendszerünk rossz, igazságtalan és nem hatékony. Aki mégis, az olvasson bele bármelyik közgazdászcsapat tanulmányába (pl. Oriens, CEMI, MNB), hogy egyértelmű problémaleírást kapjon. Tehát az adórendszerhez hozzá kell nyúlni, ez teljesen biztos. De ez nem jelent feltétlenül adócsökkentést. Ma ugyanis nem az a fő baj, hogy sokat költünk, hanem az, hogy rosszul, és hogy a fedezetet igazságtalan, bonyolult és alapjaiban elhibázott terhekkel próbáljuk meg összeszedni.

Irreálisan magas munkaterhek + bonyolultság <=> elterjedt adóelkerülés

Magyarországon ma a közterhek viselése gyakorlatilag egy kisebbség vállát nyomja, az adóelkerülés elterjedt népi játéknak minősül. Ennek oka és következménye is egyszerre, hogy a munkát terhelő elvonások mértéke világviszonylatban is óriási nálunk, az ebből származó bevétel mégis az átlagnál lényegesen alacsonyabb. Ez egy ördögi kör: a magas adókulcs csökkenti a foglalkoztatást, ami viszont szűkíti az adóalapot és ezáltal megnehezíti a kulcsok csökkentését. A magas terhek a minimálbérrel párosítva főleg az alacsony képzettségűeknél nehezítik meg nagyon a legális foglalkoztatást.

A másik fő probléma az adminisztrációs terhek nagysága, amelyet nagyrészt a rendkívül szerteágazó, bonyolult adórendszer okoz. A különféle, szinte csak saját bürokráciájukat eltartó adók, járulékok és díjak átláthatatlan dzsungelét radikálisan meg kell ritkítani.

Van megoldás adócsökkentés nélkül is!

Nem adócsökkentés kell elsősorban, hanem átrendezés. Ahol a fő csapásirány az élőmunkát sújtó irreálisan magas terhek csökkentése. Az LMP programjában felvázolta, hogy meg lehet oldani az adórendszer, és ezáltal a gazdaság fenntartható pályára állítását anélkül, hogy a kiadásokat vissza kéne fogni.

Az adók átrendezésének lényege, hogy a munkát terhelő adó és járulékteher radikális (20-30%) csökkentése, valamint a jelentéktelen terhek (18 adónem) kiiktatása mellett a környezetvédelmi és vagyoni adók növelésére van szükség.

Fidesz: a probléma félrekezelése?

Kövér László ezzel szemben arról beszélt, hogy a vállalkozók terheit (vajon mire gondolhatott...) kellene csökkenteni, a munka terhei majd csak ez után jönnek. Hát, ha a Fidesz tényleg ennyire félreismerte a helyzetet, akkor nehéz évek jönnek. Reméljük nem ez a helyzet, bár sajnos az igazságot majd csak a parlamentben fogjuk megtudni: a Fidesz egyelőre rendkívül jól vigyáz arra, nehogy valami konkrétum kiderüljön arról, mit akar kezdeni soha nem látott támogatásával.

Miután az LMP és az MSZP megvívta első párbaját, úgy tűnik nagy változások fognak beállni a volt kormányzópárt háza táján. Helycserés támadások kezdődnek a pártban és azon kívül is.

Mint köztudott, az LMP ellenállt "Ildikó néni" csábítóan fenyegető szavainak, így sikerült kitérni az alku elől, s megőrizni függetlenségünket a két nagy 20 éve tartó harcában.

Már huszonötezren látták tegnap óta, ne maradjatok le Ti se!

Azért a csatazaj és a vörös polip karjai közül való menekülés közepette néha meg-megállhatunk elolvasni az ilyeneket: 

Dear Andras,
dear Kristof,
dear Timea,
dear Gabor,


we send our warmest congratulations to Sunday's amazing election result for LMP. We are deeply impressed by the political momentum you managed to organise in Hungary in so little time and with little resources. Even though this comes amid a great shift to the right in Hungarian politics, it is an important step and motivation also for Greens in the whole region.

In the foundation we are looking forward to working with you again on the summer academy and beyond that. Within our possibilities and rules we hope to be able to support where we can your way into the institutions.

Best regards from Brussels,
Heidi Hautala & Pierre Jonckheer
Co-Presidents, Green European Foundation

--
GREEN EUROPEAN FOUNDATION asbl
http://www.gef.eu

Magyarul ugyanez:

Kedves András,
kedves Kristóf,
kedves Tímea,
kedves Gábor!


Legforróbb gratulációnkat küldjük az LMP csodálatos vasárnapi választási eredményéhez. Lenyűgözött minket az a politikai átrendeződés, amelyet Magyarországon ilyen rövid idő alatt, ilyen szerény erőforrásokkal összehoztatok. Noha a magyar politika nagy jobbratolódása közepette valósult meg, ez egy fontos lépés és ösztönzés az egész régió zöld erői számára.

Az alapítványnál várjuk a veletek való további közös munkát a nyári akadémián és azután is. Amennyire a lehetőségeink és a szabályaink engedik, reméljük, elősegíthetjük az itteni intézményekkel való kapcsolatfelvételeteket, ahol csak tudjuk.

Üdvözlettel Brüsszelből,
Heidi Hautala és Pierre Jonckheer
az Európai Zöld Alapítvány társelnökei

--
EURÓPAI ZÖLD ALAPÍTVÁNY
http://www.gef.eu

(Azon sokaknak, akik eme intézmény nevével még nem találkoztak, annyit érdemes megjegyezni, hogy az Európai Parlament körüli intézményhálózat egyik alapítványáról van szó. Az alapítvány alapvető céljaira a nevéből már következtetni lehet.)