Kóser-e buzizni?
Nem akarok egy újabb posztot a melegfelvonulásról, csupán olvasom a Neten az ezzel, s általában a melegekkel és más kisebbségekkel kapcsolatos cikkeket, hozzászólásokat. Közben pedig elkezdek azon gondolkozni, hogy egyes esetekben ki, miért és mikor használ politikailag korrekt kifejezéseket, más esetekben pedig nagyon másokat. No meg azon is, hogyan lehetne ezeket az írásokat csoportosítani a fenti kérdéseket figyelembe véve.
Az első kört nem túl nehéz fülön csípni, hisz ide azok tartoznak, amelyek fröcsögnek a gyűlölettől, és bármiféle másságot kizárólag cinikus, lekicsinylő és becsmérlő módon közelítenek meg.
Aztán vannak olyan írások, ahol az előző csoport mondatait mintegy felidézve vicces, cinikus közegbe helyezik a nem pc kifejezéseket. Az efféle „lazább” cikkekben és hozzászólásokban a „buzizás”, „bipsizés”, „cigusozás” ugyanúgy elterjedt, mint a szélsőségesnek számító oldalakon, de egészen más kontextusban használják azokat. Extrém példa és egyesek szerint az elfogadhatatlanságba hajló görbe tükröt tart elénk Sicratman, „Buzi-e vagy?” című dala. (Nekem speciál tetszik.) Időnként egészen jól sikerülhet a humor, máskor öncélúvá válik. Megint máskor összemosódik a komolytalan a komollyal, csak egy bizonyos kör értheti meg a hozzászóló vagy cikkíró szándékát.
Érdekes csoportot képeznek azok, akik próbálnak ugyan pc-k lenni, de mégsem jön ez mindig össze. Kilóg a lóláb. Olyan cikkírók vagy hozzászólók ők, akik ha például zsidó származású honfitársainkat látják a TV-ben, összenéznek és csendes megjegyzést fűznek a látottakhoz („Ott vannak ezek mindenhol”, stb.). Tevőlegesen nem lépnének föl ellenük, de azért „nem zörög a haraszt” alapon meg van a véleményük az adott csoportról. Nyíltan nem támadják őket, de a kódolt üzenetek azért egyértelműek.
Jellemző a „cigány”, „buzi”, „zsidó” kifejezések tudatos kerülése. Helyette inkább a „kisebbségi”, „homoszexuális” vagy a sokszor nem is releváns „izraelita” szavak tűnnek fel. Jóllehet a „zsidó” és „cigány” kifejezések kontextus függően pc-k lehetnek, de ezek politikailag korrekt használatához némi intelligencia és egyfajta befogadó érzékenység szükséges. Ha bármelyik hiányzik, a dolog nem működik.
Értelemszerűen a valóban pc írások képezik az utolsó csoportot, bár ezeket meg néha unalmasnak találja az olvasó… Különösen az olyan kifejezések láttán, amit nem is ért. Pl.: LMBT. Íme itt a segítség.
Szóval nem is olyan könnyű viccesnek lenni és úgy buzizni. Ha valaki például azzal érvel, hogy van néhány meleg barátja és azok is buzizzák egymást, gondoljon arra, hogy látott-e már olyat, amikor egy baráti társaságban elterjedt köszönési mód volt a „Szia, te köcsög!”, vagy ehhez hasonló. Gondolom a válasz, igen. A körön belül mindez nem furcsa, de azon kívül enyhén szólva meghökkentő. Különben is rég lejárt lemez a „Nekem vannak meleg/roma/zsidó barátaim és ők is…” kezdetű mondatok. Csupán két hiba van ezzel: 1. egy kalap alá veszi az egész névvel jelölt csoportot: általánosít, 2. az adott barátot kiemeli a csoportból, így a többiről egységesen írhat/gondolhat bármit, azaz nem történt semmi.
Azt javaslom tehát, hogy érdemes jól meggondolni mielőtt elkezdünk buzizni. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban még mindig jobbak az unalmas pc kifejezések.